A rövid gyászhírt követően álljon itt egy részletesebb, fényképekkel illusztrált megemlékezés, Králik Lajos bácsiról, a Gyöngyösi repülés kiemelkedő alakjáról. Tények, dátumok, adatok. Ajánljuk mindazoknak kik közel álltak hozzá, illetve kolégái, repülős társai voltak, valamint mindekinek aki ilyen olyan módon ismerte Tatát. Ezzel a kis összefoglalóval (mely élete fontos állomásait ismerteti) szeretnénk méltó emléket állítani neki.

Sokan nem is tudják milyen gazdag repülős múlttal rendelkezett. Soha nem kérkedett, mindig csendes ember volt. Ha viszont kérdezték sok tanulságos történetet tudott mesélni a Gyöngyösi repülés történetéről. Hiszen maga is aktív tagja, résztvevője volt az eseményeknek egészen haláláig. Búcsúzzunk tőle e sorok olvasásával és a régi idők felelevenítésével.

 Repvezként

 Repülős pályafutása

B vizsga: 1952. november. 2.

C vizsga: 1954. május. 23.

Ezüstkoszorú

Sorszám: 411

Időtartam: 5 óra 40 perc 1956. VI. 22.

Magasság: 2251m 1956. VI. 22.

Távolság: 76 km 1958. VI. 09.

Kiállítva: 1958 XII. 06

PO-2 vel Hasznoson		Algyő, motoros iskola. Az első egyedül repülés után

Aranykoszorú

Sorszám: 425

Időtartam: 5 óra 40 perc 1956. VI. 22.

Magasság: 4700m 1993. VII. 24

Távolság: 310 km 1992. VII. 25.

Kiállítva: 1994 II. 25.

A pipishegyi hangárban		Szellőben Pipishegyen

Repült idő

Vitorlázó géppel:  1143 óra 38 perc

Felszálások száma:  Gumis 20, Csőrlés 4258, Vontatás 663

Motoros géppel:  355 óra

Felszálások száma:  1005 ebből közel 750 vitorlázógép vontatás

Repült típusok:  PO-2, Zlin 326 Trener, Bücker 131, Bücker Bestmann, Zlin 381 Fecske

Szolnok 1949
Pipishegy start		Lajos feleségével a pipishegyi hangár előtt
Pipishegyen a Fecske szárnyán		Tiszti iskolás egyenruhában

Életrajza

1942-től ipari tanuló évek Verik Géza műhelyében

1948-49 repülőgépszerelő Budaörsön

1949-50 vadászpilótának képezték ki a Szolnoki Killián Főiskolán, de leszerelték a „keze” miatt

1950-től autószerelőként dolgozott az AKÖV-nél, később az AFIT-nál dolgozott szintén autószerelő/ adagoló, porlasztó beállító szakmunkásként

1960-66 között leérettségizett, majd elvégezte a gépipari technikumot

A középiskolai évek után Berlinbe utazott azzal a céllal, hogy szakmai tudását tökéletesítse a belső égésű motorok adagoló/porlasztó beállítása területén

1972-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig az Autóklub segélyszolgálatánál, mint ,,sárgaangyalos” dolgozott.

2007-ben bekövetkező agyvérzése után már nem repülhetett és nem is tudott kijárni a repülőtérre, csak nagyon ritkán. A repülés iránt érzett szerelme azonban haláláig nem szűnt meg. Amíg tudott járni, addig minden nap kémlelte a Sárhegy feletti eget, mert tudni akarta, hogy repülnek-e repülőtársai.

 Tata 2004-ben még aktív repülősként 

 A képeket és az információs anyagot a család nevében Vaka Péter bocsátotta rendelkezésünkre.